Norvégia

A mókuskeréktől az Északi-sarkvidékig:

Hogyan találtam meg a tündérmesémet (és veszítettem el az A-tervemet)

Hét évig az életemet beszállókártyákban és repülési menetrendekben mérték. A budapesti repülőtéren dolgoztam, és nap mint nap néztem, ahogy emberek ezrei indulnak el a saját kalandjaik felé. Eközben az én utazásaim pont olyanok voltak, mint bárki másé: belezsúfolni egy-egy utat a pár értékes szabadnapomba, elrepülni, visszarepülni, majd egyenesen visszalépni a mókuskerékbe.

De legbelül egy gyerekkori álmot dédelgettem. Norvégiáról álmodtam – a vad, szelídítetlen természetéről, a végtelen erdőkben való túrázásról és arról, hogy kutyákkal körülvéve éljek.

Aztán egy hirtelen váltás mindent megváltoztatott.

A szikra és a Hit Lépése

Egy rutinszerű, 5 napos norvégiai úttal kezdődött, amikor meglátogattam egy ismerősömet. Mivel szerettem volna a szenvedélyemet is belefűzni az utazásba, elhatároztam, hogy elindítok egy fotóprojektet a világ különböző kutyafajtáiról. Ez a projekt vezetett el valakihez, aki teljesen megváltoztatta az életem. Nem ő volt a végállomás, de ő volt a láng, ami segített, hogy eljussak ahhoz az önmagamhoz, aki a mai nap vagyok.

A hirtelen fellobbant szerelem forgatagában elhatároztuk, hogy közösen építünk életet Norvégiában.

Felégettem magam mögött a hidakat. Nem volt B-tervem. Megtanultam vezetni, elkezdtem norvégul tanulni, és felmondtam a biztos repülőtéri munkahelyemen. Mindent egy lapra tettem fel.

„Valóban olyan volt, mint egy tündérmese, és életemben először igazán hinni kezdtem bennük.”

Egy ideig varázslatos volt. Megismertem Norvégiát annak minden lélegzetelállító évszakában. De az idő múlásával a tündérmese megváltozott. Ráébredtem, hogy ezt a varázslatos érzést nem maga a párkapcsolat adta – hanem az a tény, hogy végre azt a történetet éltem, amit mindig is szerettem. Amikor a kapcsolat véget ért, mert nem illettünk össze, az álom nem halt meg. Csupán átalakult.

(És ha kíváncsi vagy, mi történik, ha felégeted a hidakat magadözött, és hirtelen szükséged lesz egy B-tervre? Nos, elmész egy zarándokútra. De ez már egy másik történet...)

Együttálló csillagok és új horizontok

Amikor végül visszaköltöztem Magyarországra, az univerzum mentőövet dobott nekem. Azonnal találtam egy 100%-ban home office-os állást egy norvég társkereső oldalnál – az irónia gyönyörű fordulata és egyfajta égi ajándék fentről. A csillagok mind együtt álltak, a világ pedig kitárult előttem.

Egy laptoppal, egy fényképezőgéppel, egy vázlatfüzettel és a világ megismerésének vágyával felszerelkezve felfedeztem az önkéntesség és a kutyaszitterkedés világát. És tessék, gyorsan repül az idő: már két éve úton vagyok.

Ahol most vagyok: A világ peremén

Ezeket a sorokat most Norvégia legészakibb részéről írom. Két hónapot töltök itt a szánhúzó kutyák világában, egy igazán különleges nőtől tanulva, aki egykor kilenc hónap alatt gyalog szelte át Alaszkát. Az expedíciójáról szóló könyve (Til fots gjennom Alaska) ott van a polcomon, mint állandó emlékeztető arra, mire is képes az emberi lélek.

De ahogy az úton töltött idő megmutatta, ez a történet már rég nem csak Norvégiáról szól.

Az útjaim mostanra annyi különböző kultúrán és tájon vezetnek keresztül, és szeretném ezeket megmutatni neked a művészetemen és ezeken a szavakon keresztül. Ráébredtem, hogy létezik az utazásnak egy teljesen más módja is, ha vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé.

Ez a fajta utazás lehetővé teszi, hogy olyan emberekkel találkozzunk szerte a világon, akik azonnal az otthon érzését nyújtják.

Lehet, hogy ez egy kicsit romantikusan vagy giccsesen hangzik, de pontosan ezt érzem most: sosem tudhatom előre, hol találom meg a lelkem kirakósának következő darabkáját. De tudom, hogy azok a darabkák odakint vannak, elrejtve azokban a kapcsolódásokban, amiket csodálatos idegenekkel kötünk szerte a világban.

A történeteimen, fotóimon és rajzaimon keresztül szeretnélek téged is magammal vinni ezekre a vad expedíciókra és a felfedezés csendes pillanataira.

Isten hozott az utazásomon. Nagyon örülök, hogy itt vagy.